Szívén viseli a KDNP az adósok sorsát, most hogy felmenőben vannak a lakásárak, és az adósok az ingatlan felét/egészét már számszerűen kifizették a banknak. Most már “végre” itt az ideje hogy az adós zokszó nélkül procedúra mentesen ÁTENGEDJE INGATLANÁT a banknak, és megszabadulhasson az élethosszig törlesztéstől, a hitelkinyújtástól. Olyasmi ez, mint a Keresztapában a “visszautasíthatatlan ajánlat”. A könnyes szemű keresztények miért NYOLC ÉV UTÁN mutatnak együttérzést a devizakárosultakkal?
Azért most ez a “lánglelkű kiállás”, mert az adósok eleget fizettek FELESLEGESEN a bankoknak? Az rendben van-e, hogy a bankok összességében zsebrevághatják a kölcsönösszeg több mint kétszeresét az eladás után – THM ide vagy oda? Másrészt ha megvalósul az elsétálás, akkor a KORÁBBI FOGYASZTÓVÉDELMI AGGÁLYOK is szertefoszlanak? Eltekintünk az uzsora tényállásától is, hogy a bank “ellehetetlenítő” uzsorás szerződést kötött ismerve a svájci frank sok évtizedes drágulását, és a forint leértékelését? Hogy ez nem volt “kölcsön”?
Valójában a felelősségteljes banki tevékenység előfeltétele volna az elsétálás során a BIZTOSÍTÉKKÉNT megnevezett ingatlan ÁTENGEDÉSE és a további tartozás kinullázása. Ez bírná rá a bankot a kockázat felelősségteljes feltérképezésére. Viszont ezt közvetlenül a rendszerváltás után törvénybe kellett volna foglalni, nem most, hogy az adósok óriási összegeket fizettek bankjaiknak, melyek így elvesznek. Ez a “keresztényi felebaráti” kezdeményezés alighanem megint a bankok megtévesztésének egyengetésére irányul.
