A magyar nem egy politikus nemzet.
Nem lép be pártba, nem alapít pártot, persze szívesen szavazna a kínálatból (!) egy valóban jó pártra, csak sajnos nem tudja milyen a jó párt.
Ugyanis nem lát ilyen mintát.
Hozzászokott ahhoz, hogy az van, amit a tévében mutatnak. Minden, ami ezen túl létezik/létezhet, az átverés.
Pedig kellene végre valaki, aki őszintén beszél. Aki az ésszerűséget helyezi előtérbe. Aki nem a népszerűséget hajhássza, hanem VALÓBAN tenni akar valamit.
Aki ki mer mondani olyan dolgokat, ami első hallásra nem píszí.
Lássuk be: nem szeretjük az igazságot. (Persze nem csak mi). Sőt! A magyar politikai közösség kritikáját sokan “magyar gyűlöletnek” minősítik. Miért is?! Fel sem merül, hogy a kritika mögött egyszerűen jobbító szándék húzódik?
Mondhatnánk: felesleges Magyarországon jól politizálni. Az igazság ijesztő, felismerése feladatokkal, és áldozatokkal járna, és az iskolázatlan bulvárlelket nem érinti meg a jó helyzetfelismerés, sőt inkább taszítja. Nem igazán vonzza be a figyelmét, hogy az erősebb túlélését támogató kapitalizmus egyfajta újbarbarizmus, hogy a gyógyszergyárak a halál és szenvedés elkerülésével üzérkednek, hogy a törvénytelen migrációt helytelen támogatni, hogy jogi nonszensz az alkotmány népszavazás nélküli hatályba léptetése, és méltánytalan, hogy egy gyermek 6 milliós adóssággal jön világra ésatöbbi ésatöbbi.
Nem, nem! Nem szabad ezekkel foglalkozni, minden nagyon jó, ahogy van.
Nem szolidaritásra, politikai innovációra, és szembenézésre van szükség, hanem jobb szolgaiságra és igazodásra, odaadóbb alávetettségre, álellenzékre, hazug médiákra, és rengeteg bulvárra.
Testi-lelki alávetettségben kell jeleskedjünk, mert nekünk ez az erősségünk. És azt kell csinálnunk amihez valóban értünk.
Legalábbis ezt sulykolják belénk.
Mi egy másik utat választottunk. Hiszünk benne, hogy a jövő bennünket igazol.
Facebook Comments
