VÉLEMÉNY
1. A magyar ember nem ismeri és nem is szereti az eszméket, ezek helyett spirituális tartalmat fogyaszt, olcsó sztereotípiákat, vagy bárgyú általánosításokat, megnyugtató kliséket, politikai bulvárt, stb.
2. A magyar emberek jelentős része erős uralkodót akar, és valamelyest alávetettséget. (ami a gondoskodó államban testesül meg.) A másik fele kórosan individualista senkivel sem ért egyet, sőt kisebb nézetkülönbségek is a leghatározottabb elutasítást váltanak ki belőle. A szélsőségesen kóros individualista (2-3%) a másik véleményének ellenvéleményét vallja, tehát mindig ellenpozícióba helyezkedik.
3. A magyarok (is) szeretik a hízelkedést, és ezzel elnyerhető a bizalmuk, szívesen hallgatnak jóleső hazugságokat.
4. Fontos azt mondani neki, hogy “nem te vagy a hibás”.
5. A magyar nem szeret önerejéből tájékozódni, politikailag tanulatlan (bárgyú, naiv), viszont ez nem akadályozza meg, hogy a neki sugárzott véleményeket teljes szívvel előadja. (szeretett médiájáról nem feltételezi a manipulációt)
6. Imádja a királyokat, de gyűlöli a hatalmaskodó házmestert.
7. Politika esetén az érzelmeire kell hatni, lévén hogy az értelmes tartalmakat az “egyszerűsége” miatt képtelen befogadni, sőt a kultúra, vagy összetett gondolatok fogyasztása nem jelent számára örömöt. Ezt úgy racionalizálja, hogy “nem ez a fontos”.
8. Médiával, ranggal, pozícióval hitelesített emberben bízik meg, ezeknek hajbókol és gazsulál, de ha lehet még jobban imádja a külföldieket. Nem a jó meglátásokat értékeli, hanem az elé tett idolokat.
9. A magyar politika az idő nagy részében “zsákutcás”, amit euforikus felzárkózási időszakok tarkítanak, és amik persze csalódottságba fordulnak. A magyar együtt haldoklik és szenved a haldokló színvonaltalan politikájával.
10. Képtelen a politikai együgyűségével szembenézni, azzal, hogy még a legalapvetőbb kifejezéseknek sem ismeri a jelentését, vagy történelmi előzményét. A “nemtudását” azért nem ismeri be, mert ez roppant kellemetlen lenne, sőt dolgoznia kellene a tudatlanság felszámolásán. (Valamiért nem látja be hogy ha valamit nem tudunk, akkor megkérdezzük, vagy a témában inkább csendben maradunk.) (A magyart megkérdezed az utcán, hogy merre van az XY, gyakran akkor is válaszol, ha sejtelme sincs hol van a kérdéses hely.)
11. Kedvencei hazugságára-bűneire legyint, ellenségei hazugságát jóvátehetetlen morális csődnek nevezi. (politikai kedvence hazugságát tarthatja akár kötelességnek is.)(nem csak magyar vonás)
12. Olyan színvonaltalan, és morálisan nívótlan a hozzáállása politikusokkal kapcsolatban, hogy csak egy esetleges népirtás verné ki nála a biztosítékot. (A következmények nélküli ország lényegében a választói politikai együgyűség/naivság eredménye.)
13. A legízléstelenebb hátrányokozó tevékenységeket is zokszó nélkül elfogadja ha jól tálalják számára – pl. Bokros Lajos nem szegényítette a lakosságot, hanem “rendbe szedte a gazdaságot”. Orbán adórendszere “arányos”. (nem kifejezetten magyar vonás)
14. Magyarországon károkozó/hátrányokozó, és buta politikus is lehet tartósan sikeres.
15. A magyarok jelentős része a múltba réved, és busong a régenvolt tökéletes (bár komforttalan) világ elveszítésén.
Tisztelt Olvasó! Ha eddig eljutottál, akkor a felsorolás rád nem érvényes! Köszönjük érdeklődésedet, maradjunk továbbra is kapcsolatban! – Közös Nevező 2018
